ihlet [1]
ihlet [1] [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë]; ihlessen [e-ë] (választékos)
<Vmely külső hatás, ill. az ezáltal keltett érzés, indulat, hangulat> főként szellemi v. művészi alkotásra, tevékenységre késztet vkit; erre ihletet ébreszt, kelt vkiben; ösztönöz, lelkesít; inspirál. A haladás és a béke nagy ügye ihlette az írót új műve megírására. Szerelem, múló életünknek Magas költészete! | Ah, ihless még utószor engem. (Tompa Mihály) || a. <Vmely hatás, érzés, indulat, hangulat vmely művet, alkotást> létrehoz(ni segít), sugall, sugalmaz, inspirál. A költeményt a szerelem lángoló heve ihlette.
Igekötős igék: megihlet.
ihlető.
