íj
íj [íj v. íjj], főnév íjat, íja
A nyíl kiröpítésére haszn. ősi fegyver, amely ív alakban meghajlított vékony fából (esetleg csontból, fémből) és ennek két végére erősített, megfeszíthető húrból áll. Felvont íj; felajzza az íjat. Ámor … Kiválasztván egy pár nyilat a tegzéből, Ráteszi keményen felhúzott íjára. (Csokonai Vitéz Mihály) Mert mikor az ijjnak enged egyik szarva, Félrerug a másik, noha nem akarja. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. íjgyártó; íjhúr; íjlövés; íjvonó; 2. kézíj; számszeríj.
