ijedezik
ijedezik [e-ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél, -ne [e]; -zen [ë] ijedez [e-ë]
1. Újra meg újra erőt vesz rajta az ijedség. Ijedezik vkitől, vmitől, (régies) vmin. Ne ijedezz, nem bánt senki! A gyermek összerezzent. – No! mit ijedezel? förmedt rá a némber. (Jókai Mór) Azon ijedeztek a nyavalyások, hogy mink, … az utcán is hamiskodunk a fehérnéppel. (Móra Ferenc) A nép elhúzódik előled | … és ijedez te tőled. (Kosztolányi Dezső)
2. (irodalmi nyelvben) Beszédével, viselkedésével ijedtséget árul el. Mit akartok? – ijedezett.
ijedezés; ijedező.
