ildomos
ildomos melléknév -an, -abb (választékos)
1. Ildomról (1) tanúskodó, illedelmes <magatartás, megnyilatkozás>. Ildomos viselkedés. Mily édesek, ildomosak a te szavad virági! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Ilyen magatartású <személy>. Tudja isten, … szerényebbek, ildomosabbak voltak a férfiak és a nők. (Krúdy Gyula) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Okosan, eszesen, ésszerűen viselkedő <személy>. Oly ildomos férfiú, mint Krivér főjegyző, csak alázatosan viselheté magát. (Eötvös József) Ez ildomos, eszélyes férfihoz méltó dolog. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, rá valló. Talán Buda megtér ildomosabb észre … (Arany János) Senki sem kezelte még a hatalmat ildomosabban, mérsékeltebben és tisztességesebben, mint ő. (Mikszáth Kálmán)
ildomosság.
