illa
illa indulatszó és főnév
I. indulatszó (népies, tréfás) <Rendsz. ebben a szólásban:> Illa berek! v. illa berek, nád a kert! v. illa berek, nádak, erek! v. (ritka) Illa!: <rendsz. futást, megszökést jelentő szavak és kifejezések előtt; a hirtelen elillanás, eltűnés, megszökés gyors voltának érzékeltetésére.> Döntsünk, [hova rejtsük a kincset], de aztán illa berek. (Vörösmarty Mihály) Szabad vagy. Illa hát, míg a nyilas [= íjász] | Itt nem fog újra! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Siet a Duna-parton megtalálni csónakját, s azzal illa berek, nádak, erek! (Jókai Mór) Nyitva találtam a kaput, s ill’ a berek, nád a kert, úgy, ahogy voltam, kalap nélkül igyekeztem toronyirányban menekülni. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév (elavult) <Csak ebben a szólásban:> Illára veszi a dolgot: megszökik, kereket old.
