illat
illat főnév -ot, -a
1. Rendsz. illó olaj(ok)tól eredő jó, kellemes szag. Balzsamos, csábító, finom, ingerlő, orrcsiklandó illat; füvek, rétek, a szegfű, virágok illata; a friss cipó, a pecsenye illata. Beszívta a parfüm illatát. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok | Közt nem lengedez a Zephyr. (Berzsenyi Dániel) Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön, S vett a füvektől édes illatot. (Petőfi Sándor) Este volt már; por ülepedett az alkonyodó utcán s … [az] akácok őrjöngve ontották illatukat. (Babits Mihály) || a. (jelzővel) (régies, választékos) Általában jellegzetes szag. Fojtó, kellemetlen, kesernyés illat. A kenyér illata minden illatnál fölségesebb. (Tolnai Lajos) A fenyőpálinka, a dohányfüst, a pézsma illata nyilal végig szobáin … (Kosztolányi Dezső) || b. (gúnyos) Kellemetlen szag, bűz. ® Áporodott illat. Micsoda illat van ebben a szobában?
2. (ritka, bizalmas) Illatszer, parfüm. Milyen illatot használ?
Szóösszetétel(ek): 1. illatanyag; illatárus; illatfoszlány; illathullám; illatkeverék; illatolaj; illatözön; illatterhes; 2. ámbraillat; balzsamillat; fenyőillat; pézsmaillat; szénaillat; virágillat.
illattalan; illatú.
