illeszt
illeszt [e] tárgyas ige -ett, ..esszen [ë, e-ë] -eni [e]
1. Vmit úgy helyez vmi mellé, hogy a két tárgy egymáshoz simuljon. A tükröt a falhoz illesztette. A kerekek fogait egymáshoz illesztette. || a. Vmit úgy tesz, kapcsol hozzá vmihez, hogy a két dolog egységet alkosson. A csöveket egymáshoz illesztette. Képzőt illeszt az alapszóhoz.
2. (választékos) Vmit úgy tesz egy másik dologra, hogy az ezt éppen csak érintse. A poharat ajkához illeszti. A kést ellenfele torkára illesztette. A revolver csövét halántékához illesztette. Ajkára illesztette két rózsás ujját. (Mikszáth Kálmán)
3. (irodalmi nyelvben) <Testrészt> vmihez v. vmely szándékolt cselekvésnek megfelelően formál, vmihez alkalmaz. Füttyre illeszti a száját. Most elbocsátja hölgye kis kezét A vőlegény és halkan visszalép, Mértékre illeszti bokáit. (Arany János)
4. Vmibe illeszt vmit: úgy helyezi bele, hogy az többé-kevésbé körülfogja. Hordóba feneket illeszt. Abroncsot illeszt a vápába. Piros selyem zsebkendőt illesztett a kabátja zsebébe. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Vmibe illeszt vmit: úgy helyezi el vhol, hogy környezetével összhangban legyen, hozzá szervesen kapcsolódjék. A regénybe verses részleteket illesztett.
Igekötős igék: aláilleszt; beilleszt; beleilleszt; egybeilleszt; felilleszt; hozzáilleszt; ideilleszt; közéilleszt; odailleszt; összeilleszt; ráilleszt; visszailleszt.
illesztés; illesztési; illesztett; illesztő.
