illeték
illeték [e] főnév -et, -e [ë, e] (közgazdaságtan, pénzügy)
Közjogi jellegű állami, közhivatali, hatósági tevékenység v. szolgálat egyéni igénybevételéért fizetendő pénzösszeg. Kincstári, okirati, örökösödési illeték; az illeték levonása. Az illetéket okmánybélyegben kellett leróni. Egyes szerződéses városi vállalkozók járandóságainak kifizetésénél kevesebb illetéket vontak le. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. illetékelengedés; illetékfizetés; illetékfokozat; illetékkedvezmény; illetékkimutatás; illetéklerovás; illetékmegtérítés; illetékrész; illetéktáblázat. 2. bélyegilleték.
illetéki.
