imádott
imádott melléknév és főnév
I. melléknév (-abb)
1. (vallásügy) Olyan, akit, amit imádnak; imádva tisztelt. Az imádott istenség.
2. (túlzó) Olyan, akit nagyon szeret vki. Az anya holtáig gyászolta imádott gyermekét. Meghaltál-e, vagy a kezedet görcs bántja, imádott | Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is? (Petőfi Sándor) || a. (túlzó) Olyan <leány, asszony>, akit igen nagy szerelemmel szeret vki. Imádott angyalom, bálványom. Elkezdé azt a dalt, amit ama tüneményes éjszakán tanult az imádott hölgyétől. (Jókai Mór)
II. főnév -at, -ja (bizalmas) Vkinek szerelmese; az a leány, asszony, akinek vki udvarol, akibe vki (nagyon) szerelmes. Sűrűn írja leveleit imádottjához. Sokáig el volt szakítva imádottjától. Megfogadtam az imádottamnak, hogy amint nagykorúvá leszek, azonnal nőül fogom venni. (Jókai Mór) Bevallotta, hogy ne fáradjak, mert őneki egy imádottja van Bécsben. (Mikszáth Kálmán)
