imaterem
imaterem főnév (vallásügy)
1. <Protestáns szóhasználat szerint> istentisztelet céljára haszn., de egyéb vallásos összejövetelre is alkalmas gyülekezeti terem a templom épületében v. más erre a célra alkalmas épületben. Az imateremben bibliaórára gyűltek össze a hívek.
2. (ritka, régies) <Kolostorokban, zárdákban> az a helyiség, amelyben a rendház tagjai közös imára szoktak összegyűlni. Hajdan Paulinus [= pálos] barátok laktak [a kolostorban] …, most félig össze van omolva … Az imaterem boltozatja áll még egyedül épen. (Jókai Mór)
imatermes; imatermi.
