imbolyog
imbolyog tárgyatlan ige -tam, ..lygott, -jon
1. (ritka) <Rendsz. egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt> ide-oda, jobbra-balra dőlve halad; támolyog, tántorog, dülöng. A nagy vérveszteségtől imbolyogva elindult hazafelé. A részeg emberek röpülnek. Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak. (Kosztolányi Dezső)
2. Rögzített pontja felett v. alatt ívelt vonalban jobbra-balra elhajolva lassan mozog; hajladozik, himbálózik. Imbolyog a nád a szélben. Egy pohár az asztalon megkoccant és lógó lámpánk imbolygott. (Kosztolányi Dezső) || a. <Fény v. árnyék> ívelt vonalban v. hullámosan ide-oda lebeg, ingadozik. Imbolyog a lámpavilág. A vén lámpa kedves árnya | imbolyogva szálldogál. (Kosztolányi Dezső) Messze déli irányban kis sárga fény imbolyog, mintha a fekete víz fölött villanyszárnyú lepke röpködne. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: átimbolyog; beimbolyog; elimbolyog; hazaimbolyog; kiimbolyog; leimbolyog; odaimbolyog; végigimbolyog.
imbolygó.
