ímhol
ímhol határozószó és mondatszó (régies, irodalmi nyelvben)
I. határozószó (rendsz. állítmányként) Íme, itt van. Beadtam három ívnyi vallomásomat. Ímhol némely töredéke. (Kazinczy Ferenc) Valamennyi ország címere, zászlója Hirdeté, hogy ímhol nagy uralkodója. (Arany János) Fogadd, imhol egy pohár bor. (Lévay József) || a. Ímhol van: íme, itt van. Imhol vagyon, nagyságos uram, egy csekély munka. (Csokonai Vitéz Mihály)
II. mondatszó <Gyak. a ni szóval nyomósítva, a meglepetés kifjezésére v. pusztán az előadás élénkítésére:> íme, lám. Imhol! reá tért a kis Echó a minap Adtam tanácsra. (Ungvárnémeti Tóth László) Imhol, Károly atyánk esete nem régi. (Arany János)
