immunitás
immunitás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (orvostudomány) A szervezetnek az a tulajdonsága, állapota, hogy immúnis. ® Természetes immunitás.
2. (történettudomány, jogtudomány, régies) Mentesség vmely szolgáltatás v. szolgálat alól. Immunitást élvez.
3. (politika, 1945 előtt) Mentelmi jog. Immunitás, nagyságos titulus, hír, tekintély, mind el volt fújva a nagy úr lehelletével. (Mikszáth Kálmán) || a. (politika) Az a védettség, amelyet az akkreditált v. diplomáciai útlevéllel bíró diplomata idegen államban élvez.
