impertinens
impertinens* [e-e v. ë-ë] melléknév -ül v. (-en), -ebb [e, e] (választékos)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. A társadalmi érintkezés szokott udvariassági formáit durván (meg)sértő; arcátlan, szemtelen <személy>. Impertinens fickó, kölyök. Azt akarom önnek mondani, herceg úr, hogy ön egy impertinens ember. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Impertinens beszéd, viselkedés. Megtiltok kendnek mindenféle impertinens kifejezéseket. (Jókai Mór)
