imposztor
imposztor főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. (elavulóban, tréfás) Huncut ember, gyerek; kópé. Nincs annak semmi baja. Benneteket ijesztget a vén imposztor. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, régies) Csaló (II). [A periratokat] visszaadta a gazember? … Jó volt neki úgye beszedni a sok előleget? Imposztor! (Mikszáth Kálmán)
imposztori; imposztorság.
