inas [2]
inas [2] főnév -t, -ok, -a
1. (1945 előtt) Vmely kereskedelmi v. ipari szakmát tanuló fiú v. (ritka) leány; tanonc, ipari tanuló. Az inas felszabadul; vkit inasnak ad; beáll inasnak; vkit inasnak felvesz; az inast felszabadítja. Mire akarná kend a pesti inasokat tanítani? – Magyar beszédre. (Móra Ferenc) A mókázásra sunyin abbahagyja a munkát a két szurtos inas is. (Gelléri Andor Endre)
2. (1945 előtt) <Nagyúri házaknál> a család, kül. a család férfitagja(i) körüli személyes szolgálat ellátására felfogadott férfi alkalmazott; szolga. Belső, külső, urasági inas; inast tartott. Egy libériás inas … szivarokat hordott fel. (Tolnai Lajos) Már hordták az inasok körül a friss forró puncsot. (Móricz Zsigmond) || a. (1945 előtt) <Intézetben, szállodában, hajón stb.> a lakók, vendégek, utasok stb. személyi kiszolgálására alkalmazott, rendsz. fiatalabb férfi. A lokál halljában néger inas vette át a felöltőiket. (Babits Mihály)
3. (tájszó) Fiú(gyermek) <kül. az apához való viszonyában>.
Szóösszetétel(ek): 1. inasesztendő; inasév; inasgyerek; inaskötény; inaslegény; inassereg; inasszoba; inastempó; inasülés; 2. hajósinas; hentesinas; iparosinas; kisinas; suszterinas; szobainas.
inasos.
