ing [1]
ing [1] tárgyatlan ige -ott, -jon; -ani
1. <Felfüggesztett tárgy> ritmikus lengő mozgást végez; leng. Ing az óra ingája. Fenn, kivágott cserfa törzsökéhez Kötve ing a vízmosás bürűje. (Tompa Mihály)
2. (irodalmi nyelvben) <Növény, növényi rész, testrész> kisebb kilengéssel ritmikusan mozog. Rengenek a tölgyek, fejeik meghajlanak ingva. (Vörösmarty Mihály) Nem ingott se fű, se falevél. (Arany János) Bólintgatott. Feje ingott hosszú, sovány nyakán. (Kosztolányi Dezső)
3. (irodalmi nyelvben) <Vízi jármű> ring. Nagyobbacska csolnak ing a víz hátán. Egész társaság ül benne, senki nem evez, a csolnakot viszi lefelé az ár. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: meging.
