innét
innét határozószó, mutató és névutó, (tájszó) innet [e] (népies)
Innen.
I. határozószó, mutató Innen (I. 1–16, főleg 1–8, 15). Félre innét! A falu tíz kilométerre van innét. Innét vitték el a széket. Innét a csípőig vegyen be a ruhából! Innét fúj a szél. Megállt az erdő szélén, s látta, hogy innét már csak fél órányira van a város. Innét, ahol állunk, jól látható a környék. Innét olvasd tovább! Mi ismét felszedjük a sátorfát egynehány nap múlva, és innét három mélyföldnire [= mérföldnyire] táborban szállunk. (Mikes Kelemen) Hát hová lett innét az ablak alól a pad? (Vas Gereben) El ne kerüld házát, fogd rá, hogy atyádfia innét meg onnét. (Vas Gereben) Én is ezt a cimert hazaviszem innet, Mivelhogy ez engem örökösen illet. (Arany János) Perikles … Oly nagy háborút lobbanta lángra, melynek füstitől | Mind egész Hellas könyedzett, túlnan is, meg innet is. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
II. névutó (-n ragos névszóval; néha a túl névutóval szembeállítva) Innen (1). A hegyen innét, a folyón innét.
