intenció
intenció [ë v. e] főnév -t, -ja
1.* (választékos) Szándék, törekvés, célzat. Az az intenció vezette eljárásában, hogy … Az volt az intenciója, hogy … Azzal az intencióval adta ki a rendelkezést, hogy … Péterfi dr. teljesen megértette a főügyész intencióit. (Móricz Zsigmond) || a. (vallásügy) Az az alkalmi cél v. szándék, amelyért a pap misét mond. Misét mond(at) vmely intencióra.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (lélektan) <Vmely élményben (2)> az átélő énnek, a tudatnak vmely tárgyra vonatkozása, irányulása.
intenciójú; intenciós.
