intrikus
intrikus melléknév és főnév (régies írva: intricus is)
I. melléknév -an, -abb Olyan <személy>, aki intrikál, alattomos furfanggal vkinek az ártalmára tör; cselszövő. Intrikus politikus, udvaronc. || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs. <megnyilatkozás>. Intrikus beszéd, jellem, mesterkedés. || b. (film, színház) Ilyen jellegű <szerep>.
II. főnév -t, -ok, -a
1. Intrikus személy. Nagy intrikus volt világéletében.
2. (film, színház) A cselszövő szerepeket játszó színész, ill. vmely darabnak ilyen jellegű alakja. A Bánk bánban Biberach, az Othellóban Jágó az intrikus. A színház jeles intrikusa jó kritikát kapott. Shylock ügyetlen intrikus, akinek a terve őrült, de akinek az indulatai hatalmasak. (Ambrus Zoltán)
intrikusi.
