írásjegy
írásjegy főnév (nyelvtudomány)
1. Vmely beszédhangnak egyszerű (nem összetett) írott v. nyomtatott jele; egyjegyű betű. A „cs” hangot két írásjeggyel, a „dzs” hangot hárommal írjuk.
2. <A képírásban v. az írásnak egyéb, nem hangírásos rendszerében> egy-egy szónak, hangok csoportjának v. hangnak vésett, rótt, karcolt, festett, írott, nyomtatott jele. Előhozza az összegöngyölt tevebőrt, melyre a szer van írva, régi magyar hun írásjegyekkel. (Jókai Mór)
írásjegyű.
