ismer
ismer [e] ige -t, -jen [ë], (tájszó) ösmer, (régies) esmér [ë v. e], ismér
1. tárgyas Már (többször) látott vkit, vmit, hallott vkiről, vmiről, és ezért tapasztalatból tudja, hogy kicsoda, micsoda v. milyen. ® Hallásból ismer vmit; ® közelről ismer vkit; ® látásból ismer vkit; ® névről ismer vkit; név szerint, személyesen ismer vkit; ® hírből sem ismeri; ismerlek szép ® maszk; ismeri az emberét: tudja, kivel van dolga; vmely ® oldaláról ismer vkit; nincs ® szerencsém őt ismerni; ismeri ezt a gyereket, ezt az orvosságot, ezt a találmányt, ezt a vidéket. Rosszul ismer, ha azt gondolja, hogy … Szóláshasonlat(ok): ismeri, mint a ® tenyerét; ismerik, mint a rossz ® pénzt. Hosszú ideig volt a városban közjegyző, s ösmert minden embert, minden viszonyt. (Mikszáth Kálmán) Ismerte … a Duna fenekét is, akár a tenyerét. (Tömörkény István) Ezt a vad mezőt ismerem, | Ez a magyar Ugar. (Ady Endre) || a. Ismeri önmagát: van önismerete. || b. Ismer vmit: már olvasott vmely írásművet, v. hallott vmely zenedarabot, és emlékszik is rá. Sok Petőfi-verset ismer. Ezt a könyvet nem ismerem. Ismered ezt a dalt? || c. Vminek v. vmilyennek ismer vkit v. vmit: <eddigi tapasztalatai v. erkölcsi felfogása alapján> annak v. olyannak tartja. Becsületes embernek ismerem. Kötelességemnek ismerem, hogy segítsek rajta. Haszontalan népségnek ismerem. (Gárdonyi Géza)
2. Ismer vmit: jártas, tapasztalt vmely téren, vmely dologban, ért hozzá, szakértelme van vmiben. Ismeri a betűket, a kottát, a térképet; ismeri a ® járást; ismeri a mesterségét, a paragrafusokat, a törvényt; ismeri vminek minden csínját-bínját. A rejtett lépcsőn Puskin ment legelöl, aki jól ismerte itt a járást. (Jókai Mór) Én csak az egyenes, kitaposott utakat ismerem. Azokhoz értek. (Mikszáth Kálmán)
3. Ismer vmit, (ritka) vkit: része volt vmely élményben, átélte, tapasztalatokat szerzett vele kapcs. Ismeri a szenvedést, a szerelmet; félelmet nem ismer: sohasem fél; (régies) asszonyt nem ismert: nem volt nővel nemi kapcsolata. Tündérfiak és tündérleányok Halált nem ismerve élnek boldogságnak. (Petőfi Sándor) Öt évig a szerelmet nem ösmeré szive. (Arany János) Ó álmok, jól ismerlek titeket. (Juhász Gyula)
4. Ismer vkit, vmit: számol vkivel, vmivel; igazodik hozzá. Ismeri a helyzetét, a kötelességét; ha Istent ismer: ha van benne irgalom. Jöjjön kend, Hupka uram, ha Istent ösmer. (Mikszáth Kálmán) || a. Nem ismer vmit: <természeténél fogva v. elvből> figyelmen kívül hagy, nem tart magára érvényesnek vmit. Nem ismer határt ¬; nem ismer mértéket; nem ismer pardont ¬; nem ismer tréfát ¬ vmiben; nem ismer maga fölött tekintélyt. Ezek a szép tündérnők … kegyetlen szívűek. Irgalmat nem ismernek. (Jókai Mór) Ebben nem ismer a főváros könyörületet … (Mikszáth Kálmán)
5. tárgyatlan Vkire v. vmire ismer: ráismer vkire v. vmire. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk ismer; vkinek a ® keze nyomára ismer vmiben. Amint megláttalak, rögtön rád ismertem. A szembejövőben régi barátjára ismert. Ha így beszélsz, nem ismerek rád. Van, ki e barátban Toldira ismerne. (Arany János) Mindenütt a te kezed nyomára ismerek. (Csiky Gergely)
Szólás(ok): ld. dürgés, Isten, torma.
Igekötős igék: beismer; elismer; felismer; félreismer; kiismer; megismer; ráismer.
ismerés; ismerő.
