ismeretlenség
ismeretlenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az ismeretlen melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Az ismeretlenség homályában; ismeretlenségben él. Sok divatos író neve néhány évtized múlva ismeretlenségbe vész. || a. Vkinek, vminek ismeretlen volta. Az író ismeretlensége; a regény, a zenemű ismeretlensége; a városka ismeretlensége.
2. (ritka, választékos) Ismeretlen hely, vidék, cél. Rohant velünk az autó az éjszakában az ismeretlenségbe. A fene menjen tovább a nagy ismeretlenségbe … (Krúdy Gyula)
3. (ritka, régies) Vmiről való ismeret(ek) hiánya, tájékozatlanság, tudatlanság. Tévedést, hanyagságot, ismeretlenséget ott meg nem engednek … (Jókai Mór)
