istenhivő
istenhivő melléknév és főnév (vallásügy)
I. melléknév Olyan <személy, közösség>, aki, amely hisz Istenben; hivő. Istenhivő ember.
II. főnév (ritka) Istenben hivő, istenhivő személy. Felvilágosult korunkban egyre kevesebb az istenhivő.
Szóösszetétel(ek): egyistenhivő.
