iszkol
iszkol tárgyatlan ige -t, -jon (bizalmas)
<Bűntudatában v. rossz sejtelmében, félelmében, szégyenében> menekülésszerűen gyorsan fut, szedi a lábát, kotródik (valahonnan vhová, ritk. vhol). Most már iszkoljunk innen! Sietve iszkolt kifelé. Csaknem rikolt örömében, mikor látja, hogy a török megfordul, és ugyancsak iszkol ám előtte. (Gárdonyi Géza) Egy csupasz képű, ragyás, ismeretlen ember … úgy iszkolt előttünk, mint a bundájától megfosztott falusi kutya. (Kuncz Aladár) A segédek … iszkolnak a satukhoz, mert jön befelé a mester. (Gelléri Andor Endre)
Igekötős igék: eliszkol; hátraiszkol; hazaiszkol; kiiszkol; visszaiszkol.
iszkolás; iszkoló.
