iszony
iszony főnév -t, -a (csak egyes számban) (választékos)
Vmitől való irtózás, undorral vegyes borzadály; iszonyat. Iszonya van vkitől v. vmitől; elfogta az iszony. Az érzése futott végig a nézőkön. Átfut szivén a nemlét iszonya. (Arany János) Megy iszony nélkül a lovag. (Vajda János) A vad hajósok durva csontjain | iszony fut át. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): tériszony; víziszony.
