itáliai
itáliai melléknév és főnév
I. melléknév
1. (történettudomány) Az ókori római birodalomnak az Appenini-félszigeten elterülő tartományaival kapcs., rájuk jellemző, ott történő, onnan származó. A Pannóniába került itáliai légiók; az itáliai rabszolgalázadások.
2. (választékos) Olaszországgal kapcs., rá jellemző, ott található, oda irányuló, onnan származó; olaszországi. Itáliai bor, narancs; itáliai égbolt, táj, tengerpart; itáliai kalandozás; Goethe itáliai útja.
3. (választékos) Az olaszokra jellemző, velük kapcs., náluk szokásos, általuk létrehozott; olasz. Itáliai élet, szokás, viselet; itáliai festészet, irodalom, művészet, zene; itáliai könnyedség, vidámság.
4. (nyelvtudomány) Itáliai nyelvek: az indoeurópai nyelveknek az a közeli rokonságban levő csoportja, amely a latin nyelvet és az Appennini-félszigeten lakott néhány kisebb, a római birodalom idején nyelvében és kultúrájában latinná vált nép nyelvét foglalja magában. Az itáliai nyelvek fejlődése, története. || a. E nyelveket magában foglaló, ill. e nyelvekkel kapcs. Az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ága.
II. főnév -t, -ak, -ja (rendsz. többes számban) (történettudomány v. választékos) Itáliai személy. Az itáliaiak és a provinciák lakói; az itáliaiak építészete, festészete, szobrászata.
