itató
itató melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki itat, ivásra serkent, késztet, nógat. Választókat itató kortes; a csordát itató bojtár.
II. főnév -t, -ja
1. Az a hely, ahol az állatokat itatják. Itató a gémes kútnál, a folyópart lejtős helyein, a baromfiudvarban. Itatóra hajtják a gulyát.
2. (népies) Itatásra való vályú.
3. Rendsz. fából készült, hengeres aljú, itatóssal bevont eszköz, amellyel – a frissen írt papírra nyomva – felszárítják, felitatják a tintát, tust. Kérem az itatót! || a. (ritka) Itatós, itatóspapír. Mindig legyen itató a füzetedben!
4. (tájszó) Folyékony, kanalas orvosság.
Szóösszetétel(ek): itatóedény; itatóhely; itatópapír; itatósajtár; itatóvályú; itatóveder.
itatói.
