itthon
itthon határozószó
1. Vkinek ezen a helyen levő lakásában, házában, birtokán (ahol a beszélő jelen van). Itthon vagyunk ¬. Nem vagyok itthon senki számára. Nincs itthon a gyerek. Itthon vagyunk, barátom. Amott a rezidenciám! (Mikszáth Kálmán) Legényemberhez képest eleget ülök itthon. (Ambrus Zoltán) || a. Itt, a szülői házban, a családi lakásban. Csak add elém, anyám, Bármilyen barna is az a kenyér. | Itthon sokkal jobb ízű én nekem A fekete, mint máshol a fejér. (Petőfi Sándor)
2. A beszélő v. a szóban forgó személy lakó- v. szülőhelyén (ahol a beszélő is jelen van). De más itthon a levegő, mint a városban.
3. Itt az országban, hazánkban <az itt levő személy szempontjából>. Jobb itthon, mint külföldön.
4. (átvitt értelemben) Otthonosan, kellemesen, fesztelenül, biztonságban, akár a saját otthonában (ahol a beszélő jelen van). Nálunk itthon vagy. Nálatok itthon érzem magam. Csak a pemétfű [= pemetefű] látszik itthon lenni s … a kövi rózsa. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): itthonvaló.
itthoni.
