I. melléknév Olyan <élőlény>, aki, amely iszik. Bort ivó ember; az ivó jószág. || a. Kül. olyan <személy>, aki szeszes italt szokott fogyasztani. A vendéglős csak az ivó vendéget szerette.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki szeszes italt rendszeresen fogyaszt. Nagy ivó. Elühmgette magát a csaplár e szóra, Gondolván magában: most akadt ivóra. (Arany János) Annabáli csók is csattan még az éjben És vannak ó borok és vannak víg ivók … (Juhász Gyula)
2. <Kocsmában> az a helyiség, ahol a kiszolgált szeszes italt elfogyasztják. Az ivóból kihallatszott a zsivaj. Táncónak, táncónak a sári legények A sári ivóba. (népköltés) Korcsma végin Lombsátor a közös „ivó”. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.