íz [2]
íz [2] főnév -t v. -et [e], -ek [e v. ë], -e [e]
1. <Emberi végtagon> legvégső nyúlvány, apró csontos rész, darab, amely külön mozgatható, s (egy v. két végével) más, hasonló részekhez kapcsolódik. Az ujjak ízei. A mutatóujja első ízét mutatta. (Móricz Zsigmond) || a. (állattan) <A rovar lábán> egy-egy külön mozgatható rész. || b. <Csöves szárú növény szárán> két bog (2), bütyök közti rész. A gabonafélék szára bütykökkel ízekre van tagolva.
2. (átvitt értelemben) Ízekre szed vmit v. (bizalmas) vkit: <művet, alkotást, érvelést, hírt v. vkinek a művét, alkotását, érvelését> legapróbb részleteiben kíméletlenül taglalva, megsemmisítő ítéletet mond róla. Az asszonyok majdnem sírva fakadtak e leleplezésre … Nekiestek szellemi ollóikkal, … fölszabták, ízekre szedték. (Mikszáth Kálmán)
3. (rendsz. minden jelzővel v. többes számban) Az emberi testnek vmely közelebbről meg nem határozott kisebb része, tagja, porcikája. Minden ízében reszket: egész testében r.; (átvitt értelemben) minden ízében becsületes: egész valójában b.; ízekre szaggat, tép. Lássa, én egészen arra való vagyok, hogy szeressenek. Minden ízem arra való. (Mikszáth Kálmán) A leánnyal szemben állt, magából kikelve, minden ízében reszketve, halott fehéren. (Kosztolányi Dezső)
4. (régies) Nemzedék <leszármazási fokban tekintve>. Ez mindaddig lészen, míg bosszút nem állok. Harmad-negyed ízig büntetés lesz rajtok. (Zrínyi Miklós) Régi példabeszéd, hogy papi örökség, … nem száll át a harmadik ízre. (Eötvös Károly) || a. (ritka, régies) Rokonsági fok. El fogja mondani, hányadik ízen atyjukfia a honszerző apáknak … (Vas Gereben) Zácsot ezért őrök ott helybe levágák – Aztán negyed ízig minden rokonságát. (Arany János)
5. (számnévi jelzővel) Ízben: esetben, alkalommal. Első ízben; két ízben; több ízben. Miskolcon írtam három ízbe, egy fiú Vitte arra a levélkém. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy ízben szememre lobbantotta, hogy elfelejtettem fiatalságomat. (Kosztolányi Dezső)
ízű.
