izél
izél ige -t, -jen [ë] (bizalmas)
tárgyatlan Olyasmivel van elfoglalva v. olyasmiről beszél, amire a beszélő hirtelen nem talál megfelelő szót, v. amit zavarában, tudatlanságból v. tartózkodásból nem tud v. nem akar kimondani. Ne izélj már!: ne tréfálj, ne okoskodj, ne illetlenkedj, ne tettesd magad! Mi lesz … a legyőzöttekkel? … csak nem fognak valami erősen izélni velünk? (Jókai Mór) Ugyan ne izélj! Dolgozni, ezekkel a te remek fehér kezeiddel … (Mikszáth Kálmán) Ne izélj, Elekes. Komoly ügyről van szó. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Vkit, vmit izél: olyasmit tesz vkivel, vmivel, amit a beszélő hirtelen nem tud v. főleg illendőségből nem akar pontosabb jelentésű igével megnevezni. Ne izéld azt a gyereket, azt a terítőt! [A gyerekek] fölmásztak a fára; onnan lesték, hogyan készül a csuda [= festmény]. Ki hitte volna, hogy olyan apró pálcikákkal izélik a képet. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas (ritka) Azt izéli, hogy … : azt mondja v. hajtogatja, hogy … Azt izéli mindig: nem leszek én paraszt. (Arany János) || c. tárgyatlan (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Közösül. || d. tárgyatlan Szükségét végzi. Az ágy alá izélt a macska.
Igekötős igék: átizél; beizél; beleizél; elizél; ideizél; kiizél; megizél; odaizél; összeizél; ráizél; teleizél; visszaizél.
izélés; izélő; izélt.
