ízes
ízes [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (választékos) Kellemes ízérzetet keltő, jóízű, ízletes <táplálék>. Ízes étel, gyümölcs. Falhoz hajítá az üres tökkérget, melynek ízes sárga belét már kirágta. (Vörösmarty Mihály) Jól fog … esni egy-két ízes falat. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Jellegzetességével élvezetes hatást keltő, zamatos <beszéd, nyelvjárás>. Ízesen beszél. Ízes dunántúli kiejtéssel beszél. Édesapám … ízes és humoros nyelvű volt. (Móricz Zsigmond)
3. (választékos) Gyümölcsízzel készült <étel>; lekváros. Ízes metélt, palacsinta.
II. főnév -t, -ek, -e [e, e] (ritka) Jóízű kifejezés, történet. Ízeseket mondott.
