izgalom
izgalom főnév ..lmat, ..lma
1. Az egyént érintő vmely esemény várása v. bekövetkezése által előidézett nyugtalan, feszült, felfokozott idegállapot. Lázas izgalom; izgalomba ® hoz vkit; izgalomban tart vkit; izgalomban van; izgalmat kelt. Az eredményt izgalommal várják. Olyan izgalom támadt, mintha tűz ütött volna ki. (Kosztolányi Dezső) Ha vad a ló, fiatal, most jött a ménesből, azt megfogni, legyőzni, megszelídíteni, ez nagy lelki izgalmakkal jár. (Móricz Zsigmond) || a. Fontos események megtörténte v. várása által okozott nyugtalanság, idegesség, feszültség hatása. A levegő izgalommal ® terhes. Alig ültek el a délelőtti izgalmak, amikor újabb riasztó hír érkezett. Augusztus elején leírhatatlan izgalom futott végig az egész üdülőházon. (Kosztolányi Dezső) Így álltak a dolgok, midőn a lappangó izgalmakat pillanatra elfedte egy másik izgalom. (Babits Mihály)
2. (ritka, orvostudomány) <Vmely szervben, szövetben> külső v. belső hatásra bekövetkező és rendsz. fokozott v. rendszertelen működésben megnyilvánuló rendellenes állapot. A gyulladásos testrész izgalomban van. || a. (biológia) Nemi izgalom: az az állapot, amelyet az emberi v. az állati szervezetben a közösülés, ill. párosodás v. ennek vágya okoz.
Szóösszetétel(ek): 1. izgalommentes; 2. idegizgalom.
izgalmi.
