1. tárgyas <Vmely anyagból kisebb mennyiséget, főként ételt, italt> a szájába véve nyelvén megforgat, hogy az ízét érezze, megállapítsa, kitapasztalja; kóstol. Óvatosan ízlelte az ismeretlen italt. Nyelvére vette, úgy ízlelte. Sokáig szájában forgatta, úgy ízlelte a bort. || a. tárgyatlan (biológia) Ízt érez, érzékel. Nyelvünkkel és szájpadlásunkkal ízlelünk. || b. tárgyas (átvitt értelemben is, régies) Ízlel vmit: vminek az ízét, zamatát, kellemes voltát élvezi. Bölcsőm lágy ölén Az anyatejnek mézét izlelém. (Petőfi Sándor) Pest palotái közt akartam újra ízlelni a gyalogutazás édes örömeit. (Táncsics Mihály) Pöfékelt …, az íróasztalnál, állva ízlelve a füstöt. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (rendsz. múlt időben) (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) <Vmely vonzó, kellemes dolgot> futólag megismer; belekóstol vmibe; (meg)kóstol vmit. Zaklat a vágy, s üzve szivünk Ösmeretlen tájakig: Nem boldog ha kéjt nem izlel. (Tompa Mihály) [A lepke.] Volt napja, volt, négy, tán öt is Hogy izlelt ő szerelmet is … (Arany János) Elvontad tőlem a vezér[lő] kezet Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém. (Madách Imre)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.