ízlik
ízlik tárgyatlan ige -ett; -ene [ë, e-e] (csak 3. személyben, felszólító módban nem haszn.)
1. <Étel, ital> jól esik, kellemes ízérzetet kelt. Hogy ízlik? Nem ízlik neki az étel. Elnémul a duhajkodó csapat. | Nem kell a korty, nem ízlik a falat. (Reviczky Gyula) Derék, magyaros vacsora volt, … istenien ízlett a … savanykás bor. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Tetszik, jól esik. Sehogy se ízlett neki a tanulás. Hogy ízlik a munka? Az ifjú … látja, hogy a szó ízlik a lánynak. (Vas Gereben)
