1. Olyan <anyag, tárgy>, amely izzik; az izzás állapotában levő. Izzó acél, parázs, zsarátnok. Fehéren, vörösen izzó fém, vas, láva. Nem hallottátok Dózsa György hírét? | Izzó vas trónon őt elégetétek. (Petőfi Sándor) Ha tömjénem javát az oltár Izzó tüzére hinthetem: | … vén szolgádat | Bocsásd el akkor, Istenem! (Tompa Mihály) A keleti ég alján … az izzó, vörös gömb [= a nap] már sejteti magát. (Nagy Lajos)
2. Nagyon forró; a közeli tűz melegéhez hasonló, tüzes (2). Izzó homok, napsütés, nyár; láztól izzó homlok. Izzó nap után, mikor a hév enyhűl, … Széled a poros nép. (Arany János) A nyár izzó részét … Badenben töltötte az új pár. (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.