jajgatás
jajgatás főnév -t, -ok, -a
1. A jajgat (1) igével kifejezett cselekvés, (érzés)megnyilvánulás, hangjelenség: a jaj indulatszó gyakori, többszöri hangoztatása. Fájdalmas, hangos, keserves, kínos, szívet tépő, tompa jajgatás; jajgatásba(n) tör ki. A beteg jajgatását kínos volt hallgatni. A nyitott ablakon át behallatszik a sebesültek nyöszörgése és jajgatása. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Elégedetlenkedő v. fájdalmas panaszkodás, siránkozás. Ne vedd komolyan jajgatását. Unom már ezt az örökös jajgatást. Felért az égre a sanyargatott | nép jajgatása. (Katona József)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmely állatnak v. természeti jelenségnek, főként szélnek panaszos, fájdalmas hangja. A szél, a vihar jajgatása; a bíbic jajgatása. Hangod legyen az őszi vihar sötét Zúgása, melyben tompa a jajgatás. (József Attila)
