jajong
jajong tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon; -ani (ritka, irodalmi nyelvben)
1. Huzamosan, folyton jajgat. Elhagytad … | jajongva szült, eleven hitedet | … – nem hallod, mama? Szólj rám! (József Attila) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Emberi jajgatáshoz hasonló, panaszosnak ható hangot ad, hallat. Ősz húrja zsong, | jajong, búsong | a tájon. (Tóth Árpád–Verlaine-fordítás) Gép rúgdal, lánc zúg, jajong ládák léce. (József Attila)
2. (átvitt értelemben) Kétségbeesetten, fájdalmasan folyton-folyvást panaszkodik. Míg a nép ínségben jajong, az udvarnál pazar vigalom van napirenden. (Arany János)
Igekötős igék: eljajong; visszajajong.
jajongás; jajongó.
