járás [1]
járás [1] főnév -t, (-ok,) -a
1. A jár igével kifejezett cselekvés. Házról házra járás; iskolába járás; kocsin (való) járás; mezítláb járás; színházba járás; a levegő járása. Hagyd abba a hozzánk való járást. Megszokta a nyitott szemmel való járást. Az egészségnek használ a járás. (Mikes Kelemen) Nem eléggé ügyelt a kártyák járására. (Kosztolányi Dezső) || a. Az a tény, hogy vki, vmi jár, bejár vmit. Vminek a járása. A vetési varjú a vetések járásában különbözik a többi varjútól. Belefáradt a hivatalok járásába. || b. (sport) Lépésekben való helyváltoztatás oly módon, hogy az egyik láb csak akkor hagyja el a talajt, amikor a test súlypontja már a másik lábra helyeződött át. Lassú járás. A verbunkos egyik figurájának is járás az alapja.
2. Az a mód, ahogyan vki, vmi járni szokott. Egyenes járás; ® kaszáló járás; ringó, ruganyos járás. Megismerni a kanászt ékes járásáról. (népköltés) Mint komor bikáé, olyan a járása. (Arany János) || a. Az az ütem, sebesség, amely szerint vki, vmi jár, halad, megy. [A lovas] meglassította a lova járását. (Móricz Zsigmond) || b. Az idő járása: a) az idő haladása, múlása, az időegységek, napszakok egymás után való következése. Az idő járása éjfél lehetett már. (Petőfi Sándor) b) (ritka) a légköri, időjárási viszonyok alakulása; időjárás.
3. (régies) Szabad járás: az a lehetőség, hogy vki vhol szabadon járhat.
4. Vmely szerkezet mozgásának, működésének módja v. iránya. Az óra egyenletes járása; az óramutató járásával ellenkező irány. Figyeli a kerék járását. [Az ajtónak] olyan volt már a járása, hogy magától is becsukódjék. (Jókai Mór) || a. (műszaki nyelv) Üres járás: gépnek az a mozgása, amely a termelés szempontjából kihasználatlan.
5. Az a mód v. irány, amely szerint vmi mozogni szokott. A szelek járása megváltozott. || a. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) A világ járása: az a rend és mód, ahogyan az események lefolyni szoktak. || b. (átvitt értelemben) Az idők járása: vmely időszak sajátos alakulása, eseményeinek a gazdasági, a társadalmi és politikai változásoktól szükségszerűen meghatározott alakulása.
6. Az az út, útvonal, amelyet vki, vmi rendszeresen bejár, megtesz. A csillagok járása. Lement a nap a maga járásán. (népköltés)
7. Ismeri v. tudja a járást: a) ismeri azt az irányt és utat, amely(b)en haladva célhoz lehet érni; b) (átvitt értelemben) jól tud tájékozódni. Utcáról utcára ment nagy sebbel-lobbal, Mintha ott a járást ő tudná legjobban. (Arany János) Nekünk csak egy kell. Olyanféle ember, aki ismeri a járást a fővárosban. (Gárdonyi Géza)
8. (időtartamot jelentő jelzővel) Az a távolság, amennyire vki bizonyos ideig járva eljut. Három napi járás. Egy órai járásra v. egy óra járásra van innen. Az asszony a szomszéd vármegyéből való, jó négy óra járás ide a faluja. (Gárdonyi Géza) Az állomástól a tanya háromnegyed órai járásra volt. (Kosztolányi Dezső)
9. Az a hely, ahova a jószág legelni jár, v. ahol a vadak járni szoktak. A szarvasok a patak melletti járásra gyülekeztek. Nem ösmered még te az asszonyok és rókák járását … (Mikszáth Kálmán) Olyan szenvedéllyel tanulta az ügyeket, mint ahogy a vadász a vad nyomait kutatja, a járásokat, csapásokat. (Móricz Zsigmond)
10. Az a jelenség, hogy bizonyos, rendsz. kártevő állatok seregesen járnak, és gyak. nagy pusztítást okoznak. A varjúnak is van járása.
Szóösszetétel(ek): 1. járásképtelenség; járásmód; 2. alvajárás; betlehemjárás; búcsújárás; csillagjárás; csordajárás; csürhejárás; észjárás; falujárás; haljárás; határjárás; időjárás; kálváriajárás; kártyajárás; kísértetjárás; lapjárás; légjárás; marhajárás; nyelvjárás; pokoljárás; sáskajárás; szavajárása; széljárás; szójárás; tatárjárás; tengerjárás; természetjárás; vendégjárás; zarándokjárás.
járású.
