jártatás
jártatás főnév -t, (-ok), -a
1. A jártat (1, 2) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vkit, vmit jártatnak, vezet(get)nek. A kisgyermek, a ló jártatása.
2. (átvitt értelemben) Az a cselekvés, hogy vmit jártatnak (3, a, b, c), mozgatnak (vmin, vhol). Kezének, szemének jártatása; nyelvének, szájának a jártatása: fecsegés; eszének vmin való jártatása: gondolkodás.
