javall
javall tárgyas ige -tam v. -ottam, -ott, -jon; -ani v. -ni, (régies) javal -t; -ni
1. (népies) <Cselekvést, eljárást> jónak, helyesnek ismerve javasol vkinek. Nem javallom. Császár dolgait én, kémek után, hallom: Azért követekkel szerződni javallom. (Arany János) Egyéb tudományokat is javallanék Szindbád ifjú urunknak … (Krúdy Gyula) || a. (orvostudomány) Gyógyulás szempontjából helyesnek tartva, <vmely gyógyszert v. eljárást> ajánl. Az orvos hideg borogatást javallott.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Helyesel, hegybenhagy vmit. Így szólt s mind javalák fényes daliái beszédét. (Vörösmarty Mihály) Fogadák testvérként [Piroskát] fogadást tett szűzek: Maga a királyné javallta, dicsérte, Látogatásával tisztelte meg érte. (Arany János)
javallás; javalló; javallott.
