I. melléknév Általában olyan <személy>, aki vmit jegyez. Az előadást jegyző egyetemi hallgató; kölcsönt jegyző dolgozók.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki tárgyalásokon, gyűléseken a jegyzőkönyvet írja, készíti. Az értekezlet, a taggyűlés, az ülés jegyzője. Az országgyűlés tagjai sorából elnököt, két alelnököt és hat jegyzőt választ. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. <Társadalmi szervezetekben> az írásbeli teendők végzésére választott v. ezzel megbízott személy, ill. ennek címe. Egyesületi, ipartestületi, kamarai jegyző.
3. (1945 előtt) <Az 1949 év előtti magyar polgári közigazgatásban> az államhatalmat a nagyközségben képviselő kinevezett tisztviselő, aki a község ügyeit irányította, felelős volt a rendért, az adók behajtásáért. Falusi, községi jegyző. A jegyző aláírásával igazolta a kérésben foglaltak valódiságát. Tiszarétre érve … a jegyző csinos háza elébe hajtatál. (Eötvös József) A jegyző segédje … rémült boldogsággal vette észre, hogy őt alighanem kedveli a postamesternő, aki … a legkívánatosabb menyecske a faluban. (Ady Endre) A fásult jegyző s zordon szolgabíró Szilaj nótákra zendített. (Juhász Gyula)
4. (régies) <Bíróságnál> joggyakorlatot folytató tisztviselő, aki főként a tárgyalási jegyzőkönyveket írta, készítette, de akit – ha a bírói képesítést már megszerezte – peren kívüli ügyek elintézésére önálló hatáskörrel is fel lehetett ruházni. Járásbírósági, törvényszéki jegyző.
5. (történettudomány) Krónikás, íródeák. Béla király Névtelen jegyzője.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.