jelenés
jelenés [e-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (film, színház) Vmelyik szereplő megjelenése a színpadon. Jelenése van: a) be kell lépnie a színpadra, szereplésre; b) (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) el kell mennie találkozóra v. találkára. A színész a színfalak mögött jelenésére vár. Siessen, kisasszony, a próba már elkezdődött, rögtön a jelenése jön. (Jókai Mór)
2. (film, színház, elavult) Jelenet (2). Rendesen eljárunk a színházba …, ott ülünk együtt az utolsó jelenésig. (Jókai Mór)
3. (vallásügy, irodalmi nyelvben) Látomás. Égi jelenés; túlvilági jelenés; jelenései vannak. Álmában jelenést látott. Vérpanoráma [= véres látomás] leng előttem el. A jövendő kor jelenései, Saját vérök tavába fúlnak bé A szabadságnak ellenségei! (Petőfi Sándor) || a. (irodalmi nyelvben) Látomásban v. álomban megjelenő személy v. elképzelt lény. Egy ősz férfialak … az oroszlán felemelt fejére támaszkodva jő, mint egy kísértet … túlvilági jelenésnek látta ezt mindenki. (Jókai Mór) || b. (irodalmi nyelvben) Szokatlan, furcsának v. hihetetlennek látszó jelenség. Olyan tünékeny volt e jelenés, Hogy a toronynak őre más nap | … álomnak hivé. (Petőfi Sándor) Amint hirtelen hátranéznek, meg is látták az öreget … az ajtó sötét négyszögében, gyertyával és plaiddel, különös jelenés! (Babits Mihály)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Rövid tartalmú, hirtelen feltűnő és gyorsan elillanó, hamar elmúló jelenség (3) v. tünemény. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl … Minden csak jelenés, minden az ég alatt Mint a kis nefelejts, enyész. (Berzsenyi Dániel)
