jelenség
jelenség [e-ë v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (filozófia) Az az érzékelhető külső forma, amelyben vmely dolog lényege, belső termésete megnyilatkozik. A valóságban a lényeg és a jelenség szerves egységet alkot. A dialektikus materializmus szerint egyetlen természeti és társadalmi jelenség sem érthető meg, ha a többi jelenséggel való kapcsolatától elszakítva szemléljük.
2. Nyilvánvaló, érzékelhető, de általában változó, mozgásban levő, alakuló tény v. tények sorozata, rendszere. Káros, kóros jelenség; gyakori, ritka, sűrű jelenség; társadalmi, természeti jelenség. E jelenségek arra mutatnak, hogy … [A kapitalista társadalomban] a házasság menthetetlenül torkollik be a jogi és az anyagi csődbe …, ez társadalmi jelenség, amiről azonban senki sem beszél. (Móricz Zsigmond)
3. (választékos) Esemény (1). Kísérő, különös, mindennapos, örvendetes, szokatlan, tipikus, véletlen jelenség. Nincsen tűz sem árvíz, nem is jő ellenség, Hanem van egy másik rémítő jelenség: Egy nagy szilaj bika fut a keskeny utcán. (Arany János) || a. (régies) Olyan esemény, amelyből vmire következtetni lehet v. szoktak; előjel. [A tűzvész és ragály] nem jó jelenség nekünk. (Jókai Mór) || b. (költői) Tünemény (3). Középen … egy almatő virít, … Új jelenség, új csoda. (Vörösmarty Mihály) Csillag tűnt fel, fényes csillag … Nem vagy-é te ismeretlen Szebb az egekből új jelenség? (Arany János)
4. (csak minősítő jelzővel, főleg állítmként) Külsejében, viselkedésében vmely szempontból feltűnő, figyelmet, érdeklődést keltő személy. Elegáns, elragadó, furcsa, komikus, nevetséges, szánalmas jelenség. Furcsa jelenség volt: sárga lován Bence, | Bencén málhacsomó, akár egy petrence. (Arany János) Közrevették az idegen urat, aki valóban impozáns jelenség volt. (Móricz Zsigmond)
5. (régies) Vmit bizonyító jel.
6. (birtokos személyraggal) (elavult, költői) Jelenségét adja vmi: megnyilvánul, megmutatkozik. [Az élet] Kinja vonaglásban adja jelenségét. (Arany János) A legnagyobb iszonyat … a megyeház utcáján adá jelenségét, ahol a föld keresztben megnyílt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): életjelenség; fényjelenség.
