jelentő
jelentő [e-ë v. e-e] melléknév
Általában olyan, aki, ami vmit jelent.
1. Vmely eseményt, hírt közlő, tudtul adó. A hírt jelentő küldönc; az eseményt jelentő újság.
2. Olyan, ami vmit jelent, jelképez. A halálesetet jelentő zászló; a birtoklást jelentő telekkönyvi végzés.
3. Olyan <szó, kifejezés, megnyilatkozás>, amelynek vmilyen jelentése, értelme van. A házat jelentő szó a rokon nyelvekben.
4. (nyelvtudomány) Jelentő mód: az igének az a módja, amely a cselekvés, történés, állapot, létezés tényét a maga valóságában fejezi ki, tekintet nélkül a beszélőnek a cselekvéssel szemben elfoglalt álláspontjára v. a korlátozó feltételekre. || a. (ritka) Jelentő mondat: kijelentő m.
5. Vmilyen jelentőségű. Sokat jelentő pillantás, tekintet stb.: olyan p., t. stb., amely kifejezi v. sejteti azt, amit vmely helyzetben szóban nem lehet elmondani; a világot jelentő deszkák ¬. [A kisasszony] egy kicsiny és semmit sem jelentő emberhez kívánt nőül menni. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vmit jelentő: vmivel egyértékű, vminek tekinthető, számító. Hatalmas erőt jelentő összefogás; nagy segítséget jelentő támogatás. || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vmit jelentő: vmit eredményező, okozó, (létre)hozó. Örömet jelentő hír; érdekes tanulságot jelentő vita; súlyos veszteségeket jelentő aszály.
