jellem

Full text search

jellem [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Erkölcsi kérdésekben tanúsított olyan, többé-kevésbé állandó magatartás, ill. készség, amely az illetőt megkülönbözteti másoktól; karakter. Erős, férfias, gyenge, határozott, ingadozó jellem; ® római jellem; a jellem nevelése. A jellemet az életkörülmények és a környezet is formálják. Megbízható jelleme van. Jellemének vannak hibái.  Ma már a jellemünk egy kissé megfinnyásodott. Ma úgy gondolkozunk, hogy a tehetség is úrrá tesz. (Ambrus Zoltán) || a. (lélektan) Vmely személy lelkialkatának sajátos természete, tevékenységének állandó iránya, amely viselkedését, erkölcsi magatartását meghatározza. A jellem állásfoglalásaink és magatartásunk törvényszerűsége.
2. <Erkölcsi tekintetben> az átlagot felülmúló, derekas viselkedésű, elveihez következetesen ragaszkodó személy; karakter. Erős, igazi, kiforrott, kommunista jellem. Ez aztán jellem! Nem jellem.  Ha valaki áruba bocsátja az egyetlent, amije van, a férfiasságát, megengedem …, hogy az ilyen úr nem valami nagy jellem. (Ambrus Zoltán)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Jellemrajz (1a).  Klió, te készítsd legdicsőbb lapod! | Évezredek során mit összejegyzél Honfi-erény magasztos érdemét. S arany betűkkel érctáblába metszél; | Abból alkosd Széchenyi jellemét. (Arany János)
4. Azoknak a lelki sajátságoknak összessége, amelyek vmely nemzet, nép kultúrájának sajátszerűségében fejeződnek ki, s amelyek együttesen az illető nemzetet, népet másoktól megkülönböztetik. Nemzeti jellem; népünk jelleme; az európai népek jelleme.
5. (irodalomtudomány, film, színház) <Elbeszélő és drámai irodalmi műben> olyan szereplő, akinek magatartásából ennek indítékaira is következtethetünk. Jellemet ® alakít.  A regényírónak joga van munkájába passzív jellemeket is vegyíteni. (Kemény Zsigmond)
6. (minősítő jelzővel) (régies, irodalmi nyelvben) Vminek minőségileg meghatározott volta; jelleg.  A főbíró lakhelyének épp az vala legkitűnőbb jelleme, hogy benne egyenes úton senki sem járhatott. (Eötvös József) Igyekezett … a társalgásnak szelídebb jellemet kölcsönözni. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Vmely tárgy v. jelenség lényeges vonásainak, különleges ismertetőjeleinek összessége; jelleg (1), jellegzetesség.  E méltóságos, de sötét homloknak jellemét kiegészítette a sűrű … két szemöld. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): jellemalakítás; jellemalkotás; jellemerő; jellemfestő; jellemformáló; jellemhűség; jellemtípus.
jellemi; jellemű.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi