jobbágy
jobbágy főnév -ot, -a
1. (történettudomány) <A hűbériség korában> olyan személy, aki vmely földesúr tulajdonában levő földön gazdálkodott, s ennek fejében a földesúrral, az állammal és az egyházzal szemben súlyos szolgáltatásokra volt kötelezve, alá volt rendelve a földesúri joghatóságnak, és korlátozva volt személyes szabadságában. Féltelkes, telkes jobbágy; ® házatlan jobbágy; ® röghöz kötött jobbágy; ® szerződéses jobbágy; a jobbágyok kötelezettségei, szolgáltatásai; a jobbágyok szabad költözködési jogának kérdése; vmely földesúr jobbágyai. A jobbágyok dézsmát szolgáltattak, robotot teljesítettek. A jobbágyok nem részesültek a közhatalomban. Elég, ha tudja, hány faluja van, S minden jobbágy helyétől hány robotja … (Berzsenyi Dániel) Széles országúton andalog a jobbágy, Végzi keservesen vármegye robotját. (Arany János) Egy-két ezer út kötötte Millió jobbágyát guzsba. (Ady Endre) || a. (történettudomány) Ilyen jogi helyzetű, de jobbágytelekkel nem bíró, rendsz. nem mezőgazdasági munkát végző személy. || b. jelzői használat(ban) (történettudomány) Ilyen jogi v. társadalmi helyzetben levő <személy, közösség>.
2. (átvitt értelemben, régies, költői) Vkinek a kívánságát, parancsát híven teljesítő, neki alárendelt személy; alattvaló. Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János) Mert mi téged ime királynak fogadunk, Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk. (Petőfi Sándor) || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen személyként szereplő. A hatalmas szultánnak annyi jobbágy fejedelme van Európában …, hogy számukat sem lehet tudni. (Jókai Mór) Kik hivattatok vezérül a népnek, Ne maradjatok gyáva csőcseléknek: Úri gazságok jobbágy őreül. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): 1. jobbágyasszony; jobbágybirtok; jobbágycsalád; jobbágyeskü; jobbágyfiú; jobbágygazdálkodás; jobbágygyerek; jobbágyidő(k); jobbágyivadék; jobbágynép; jobbágynyomorító; jobbágynyúzó; jobbágyosztály; jobbágysors; jobbágytömegek; jobbágyúr; jobbágyvilág; jobbágyviskó; 2. várjobbágy.
jobbágykodik.
