jogerő
jogerő [g-e] főnév (jogtudomány)
Határozatnak, ítéletnek az a hatálya, amely a pert (esetleg csak ideiglenesen) befejezi, a határozatot, az ítéletet megtámadhatatlanná, irányadóvá és végrehajthatóvá teszi. Jogerőre emelkedik; jogerőre lép; jogerejét veszti.
jogerejű.
