jogerős
jogerős [g-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en (jogtudomány, hivatalos) Olyan <ítélet, határozat>, amely ellen fellebbezni már nem lehet; jogerőre emelt. Jogerős határozat, juttatás. Az ítélet jogerős; jogerősen elítél, elutasít; a határozat jogerőssé válik. A jogerős ítélet végrehajtható!
II. főnév -t (játék, bizalmas) <A lórum kártyajátékban> a felvevőnek e szóval történő bejelentése, a tét (kétszeresére) emelésére, s annak vállalására, hogy a játékot bizonyosan megnyeri. Bemondta a jogerőst.
